2024.07.21-22
Thaiföld 0-1. nap

Azok után, hogy a jóelőre megrendelt reptéri transzfer 25 percet késett technikai hiba miatt, az már apróságnak tűnt, hogy az Emirates Budapest-Dubai járatára (Boeing 777) meglehetősen kaotikusan zajlott a beszállítás - egyáltalán nem volt világos, hogy kinek melyik sorba kell állnia, a közleményeket nem lehetett hallani, rengeteg ember állt sorba, a kijelzőn villogott az Utolsó hívás felirat... De végül mindenki feljutott a gépre, amit nagy izgalommal vártunk, hiszen sem ezzel, sem hasonló légitársasággal nem utaztunk még. Szerencsére itt még nem divat a szétültetés (vagy nekünk volt szerencsénk), de a középső négyes blokkban kaptunk egymás mellett egy sorban helyet - gyerekek beültek középre, szülők a szélére. Az ülések meglehetősen kényemesnek bizonyultak még az Economy osztályon is, én is elég jól elfértem, sőt a fejtámlát is rendeltetésszerűen tudtam használni az állítható magassága miatt.

A gép némi késéssel, valamivel 16 óra után szállt fel. Az út meglehetősen eseménytelen volt (szerencsére), felszállás után jó másfél órával vacsorát kaptunk, elszórakoztattuk magunkat a viszonylag gazdag filmkínálattal rendelkező ICE fedélzeti rendszerrel, majd aludni is sikerült kicsit. Leszállás előtt egy órával egy kis vaníliafagyival is megleptek még. Magyar idő szerint 23, helyi idő szerint hajnali 1 körül szálltunk le Dubaiban, elég simán. Itt jött az odaút - várakozásunk szerint - talán legnehezebb része, a várakozás az átszállásra - a csatlakozásunk menetrend szerint 3:30-kor indult. A kiszállás gyorsan ment utashídon keresztül, hamar megérkeztünk a csatlakozó utasok számára fenntartott belső biztonsági ellenőrzéshez, amin percek alatt átjutottunk. Az induló járatok tábláján meg is találtuk a gépünket, de a Dubai reptér olyan hatalmas, hogy még a 3-as terminálon belül (!) is egy pár perces vonatozásra volt szükség, hogy az induló kapunkat elérjük. Menet közben impozáns építészeti megoldásokat, óriás lifteket és beltéri "vízeséseket" is megcsodálhattunk.

A várakozás nem telt túl kényelmesen, de azért találtunk üres padokat néhány kapuval arrébb. Némi éber álomban töltött idő után megkezdődött a beszállás, ami valójában pre-boarding volt, vagyis egy, a járatunknak fenntartott elzárt részre mehettünk be a papírjaink ellenőrzése után, de ott már kényelmesebben el tudtunk helyezkedni. Még itt is várnunk kellett jó félórát, amíg a beszállás elkezdődött. Két szempontból is különleges volt számunkra ez a járat: egyrészt az emeletes Airbus A380 teljesített rajta szolgálatot (az Economy osztály persze a földszinten volt), másrészt Bangkok nem a végállomás volt, hanem közbenső leszállás után a gép továbbment (ugyanilyen járatszámmal) Hong Kongba. A tervezett indulási idő után nem sokkal mindenki elfoglalta a helyét... majd innen egy jó háromnegyed órás várakozás következett, késő gépről átszálló utasokra. Mikor megérkeztek ők is, rövidesen elgurultunk... majd a földön várakoztunk még több mint egy órát, mert a késés miatt elvesztettük a résidőt. Összességében kb. két óra késéssel szálltunk fel, de ennek a jó részét nagyjából átbóbiskoltuk.

Valamikor hajnalban komolyabb turbulenciába kerültünk, amit volt, aki nehezebben viselt, de azért hamarosan eljött a reggel, illetve a délelőtt is, hiszen Bangkokban 5 órával járnak a közép-európai idő előtt. Viszonylag rázós ereszkedés után leszálltunk, és rövid taxizás után be is álltunk a helyünkre a Suvarnabhumi (BKK) repülőtéren. Végre nyújtózhattunk és távozhattunk a gépről - nagyon pozitív élmény volt az egész repülés. Rövidesen elérkeztünk a határellenőrzéshez - vízumra nem volt szükség, 60 napig vízummentesen tartózkodhatnak Thaiföldön magyar állampolgárok. 10-15 percnél többet nem is kellett sorban állni, megkaptuk a belépő pecsétjeinket az útlevélbe, majd mire a csomagszállító szalaghoz értünk, a holmink meg is érkezett - ez egyébként négyünkre a kézipoggyászt jelentő kishátizsákokon kívül egy közepes bőröndöt és két nagy hátizsákot jelentett. Közben - esős évszak lévén - intenzív eső is elkezdett hullani.

Még itthon utánanéztem persze, hogyan tudunk a leghatékonyabban a városba és így szállásunkra jutni, letöltöttem előre a Grab alkalmazást (ami az európai - nem magyar - Ubernek felel meg) és használható az itthon is ismert Bolt alkalmazás is - mindkettő arra jó, hogy ne kelljen taxival utazni, előre fixált viteldíjon, visszakereshető módon vigyenek el a célodhoz. Szintén még itthon a Revoluton keresztül vettem e-sim kártyát, ami 10 GB Thaiföldön használható adatot tartalmazott pár ezer forintért, így sem a roaming tarifákra, sem a bizonytalan reptéri wifire nem voltunk rászorulva. A terv az volt, hogy Grabet hívunk és azzal jutunk el a szállásunkra, de amikor megláttam a körülbelül 50 méteres sort a hivatalos Grab felvételi pontnál, gyorsan ránéztem, hogy a Boltnál mi a helyzet - 3 percen belüli érkezéssel tudtam autót foglalni. Mint kiderült a sofőr üzenetéből - a GPS értelemszerűen ezt nem mutatta - három emelettel feljebb, az indulási szinten várt ránk, de szerencsére meg tudtam vele üzenetben beszélni, hogy megvár - néhány perc alatt fellifteztünk hozzá és belegóztuk magunkat meg a csomagjainkat az autóba. Indulás után mondta a sofőr, hogy adjak neki 50 bahtot (1 baht = kb. 10 Ft) autópályadíjra, amit szívesen megtettem volna, ha lett volna nálam bármilyen készpénz - ezt csak később terveztem felvenni. Aztán végül sikerült kiactivityznünk, hogy a Bolt alkalmazáson keresztül, borravalóként adon át neki az összeget, amit meg is tettem rögtön.

Kb. 40 perces út során érkeztünk meg Bangkokba, útközben első "kultúrsokként" figyelhettük a kaotikusnak tűnő thai közlekedést, az óriási toronyházakat, a végtelen mennyiségű útszéli árust, a vezetékkötegeket... Szállásunk a város Sathon negyedében volt, a Yellow Ribbon Hills Boutique Suites nevű intézményben, ami - mint kiderült - leginkább hosszú távú, akár több hetes, vagy hónapos bérlőkre szakosodott, teljes apartmanokat adnak bérbe, tehát nem klasszikus szálloda. Bár több hónappal korábban foglaltam egy jónak tűnő, ingyen lemondható szállást a Bookingon, egy héttel indulás előtt találtam ezt a lehetőséget - ami azt jelentette, hogy napi minimum 2x30 perc utazást spóroltunk meg, annyival közelebb volt ez a szállás a központhoz, hasonló komfortfokozattal és árral, mint az eredetileg foglalt. Körülbelül a listaár egyharmadáért sikerült lefoglalni, lehet, hogy két hosszabb távú vendégük közti űrt tudtuk így kitölteni.

Mindenesetre amint megérkeztünk, a kinti 30-32 fokhoz képest kb. 20 fokosra hűtött előtérben délután 2-3 óra táján gyorsan bejelentkeztünk, majd fellifteztünk a 9. emeleten lévő szobánkba, ami egész kellemesnek bizonyult - két háló, két fürdő, és mini konyha egy viszonylag nagy hűtővel. Miután felmértük a terepet, lerogytunk és próbáltuk 2-3 órát pihenni az utazás után - meglepő módon egészen jól bírta mindenki.