2024.07.25. - Thaiföld 3. nap

Következő reggel viszonylag sokáig tudtunk pihenni, mert nem volt semmilyen kötött időpontunk. Reggeli után 9 körül indultunk útnak, elsétáltunk a magasvasút megállójáig, ahonnan négyünknek ismét 112 bahtért vettem jegyet, csak most a másik irányba utaztunk három megállót, a Saphan Taksin megállóig (ez egyébként elég érdekes volt, mert helyszűke miatt az amúgy végig kétvágányos pályán ebben a megállóban csak egyetlen vágány van, azon közlekednek mindkét irányban a vonatok). Itt az alsó szinten kiszúrtam a helyi hop-on-hop-off hajó szolgáltató pultját, ahol megvettem napijegyenket fejenként 160 bahtért, ezzel korlátlanul lehet utazni a Csaophraja folyón bármelyik irányban a félóránként közlekedő, gyors és kényelmes hajókkal - ezzel az összes komolyabb nevezetesség megközelíthető a városban, a dugót elkerülve.

A jegyváltás után lesétáltunk a kikötőbe, egy jó húsz percet kellett várni, amíg a "blue flag" alatt közlekedő hajónk megérkezett (így különböztetik meg a különböző útvonalakon, megállási helyekkel és járatsűrűséggel közlekedő vonalakat - a blue flag inkább a turistáké, a helyiek az orange flaggel utaznak. Felszálltunk, és a 12 percnyire lévő Ratchawong megállóig mentünk, ahol nekiindultunk a Chinatown felfedezésének. Bár hagyományosan inkább késő délutáni - esti - éjszakai program ez, el akartuk kerülni a tömeget (amiből azért valamennyí így is akadt), ezért mentünk nappal.

Mentünk egy kört, vásároltunk pár holmit - pl.sapkákat - aztán beültünk egy szimpatikus helyre ebédelni, talán japán étterem lehetett, ettünk nem csípős levest ami még Grétinek is ízlett, én valami fura salátát ettem (talán disznófül...?), aztán visszasétáltunk egy másik úton a kikötőbe, és egy következő hajóra szállva pihenésképpen úgy döntöttünk, hogy a vonal végéig, a Phra Arthit megállóig utaztunk. Itt van a közelben a híres Khao San Road, a "hátizsákos turisták" központja, tele mindenféle árusokkal, bárokkal, meg éjszakai élettel, utóbbival szerencsére - kora délután lévén - nem találkoztunk. A gyerekek itt választottak maguknak szuvenírt, Gréti egy mini Buddha szobrot, Palkó meg egy fa békát, aminek a hátát a mellékelt célszerszámmal simogatva az élethű brekegő hangot ad ki. Megtaláltuk az ékszerek utcáját is, ahol viszont semmit nem vásároltunk, ellenben betértünk egy sikátorba a Mapy.cz térképe alapján, ahol nem történt semmi baj, de azért érdekes élmény volt, turista arra szerintem nemigen vetődik - de egy kb. 150 méteres szakasz volt csak. A kikötőhöz közeledve beültünk egy bárra kis délutáni frissítőre, a gyerekek uzsonnáztak is, majd visszmentünk a kikötőbe, megcélozva a következő induló hajót.

A hajóval a Wat Arun templomnál lévő kikötőig utaztunk, innen pár lépésnyire volt a bejárat. Némi belépőt is kellett fizetni, meg az eső lába is lógott, és elég sokan is voltak, de mindenképp érdemes volt megnézni, körbesétálni - sokat erről a helyről nem is írok, a tudnivalók olvashatók a fenti linken, beszéljenek inkább a képek:

Sikeresen száraz lábban megúsztuk a látogatást, és még egy sprinttel egy korábbi, késett hajót is elcsíptünk, utolsó mai helyszínünkre, az Iconsiam bevásárlóközponthoz mentünk, aminek saját kikötője is van. Elképesztően óriási, 7 emeletes épület, tele luxusboltokkal, helyi termelők kis árusaival, nemzetközi márkák boltjaival, meg persze egy óriási food markettel az alagsorban, itt meg is vacsoráztunk. Vacsi után megcéloztuk a tetőteraszt a hetediken, mert azt olvastam, hogy impozáns innen a kilátás - sajnos a liftre valamiért rengeteget kellett (volna) várni, ezért a mozgólépcsőkön keringtünk fel. Megérte, a kilátás tényleg klassz volt. A hetedik emeleten közben valamilyen komoly ünnepség is zajlott, műsorral, kórussal, zenekarral. Ezután már csak a leliftezés és a kikötőbe történő visszasétálás maradt hátra, majd a magasvasúttal visszautaztunk a szállásunkra. Bár könnyed városnézős napot terveztünk, azért elég alaposra sikerült, nem kellett este senkit altatni.